A cell�j�ban �lt �s gondolkozott. Mi�rt is adta fel mag�t? Mikor elkezdte levad�szni a falu gyermekeit, nem is fordult meg ilyesmi a fej�ben. Gyilkolni, gyilkolni, gyilkolni. Ez volt az egyetlen gondolata. Most m�r azt sem tudta, mi�rt �lt. Igaz, most m�r nem is sz�m�tott.

Egy pap j�tt be hozz� az el�z� nap, hogy meggy�ntassa. Krad papja lehetett. Nem mintha hatalmas k�l�nbs�get lehetett volna felismerni a gy�ntat� papok k�z�tt. Elmondott a papnak mindent, minden egyes r�szletet. Az �ldozatok kiv�laszt�s�t�l a nyersen t�rt�n� elfogyaszt�sukig. A pap pedig csak csendben hallgatta, majd mormogott valamit az orra alatt, s elment. De a gy�n�s nem k�nny�tett a lelk�n. Azon m�r semmi sem seg�thetett. Ink�bb �lomkolonck�nt h�zta lefel� az a tudat, hogy m�g egy ember ismeri tetteit.

Egyed�l �lt a cell�ban �s imm�r negyedik napja nem evett egy falatot sem. Valahogy nem volt �tv�gya a kiv�gz�s�nek kih�rdet�se �ta. Lassan v�nszorgott az id�, s �r�kk�val�d�gnak t�nt az id�tartam, am�g elj�ttek �rte, hogy a h�h�r el� vezess�k. H�rom paplovag volt, tetov�l�saik alapj�n Dreina h�vei. Mindegyiken l�ncing, mindh�rom oldal�n fatty�kard. Mindegyik talpig fekete �lt�zetben. Mintha gy�szolt�k volna. Tudta, hogy csup�n formas�gb�l hordj�k.

Egyik�k l�nccal k�t�tte g�zsba kez�t, majd l�b�t. Mindk�t l�nccs�k v�g�n apr� kamp� fityegett. A m�sik k�t paplovag egy-egy s�lyos �lomgoly�t akasztott a kamp�kra. Nem menek�lhetett. Nem adtak neki es�lyt. Nem mintha el akart volna menek�lni.

Apr� l�ptekkel k�zeledett az utca -a k�lvil�g- f�nye fel�. Ki a siralomh�zb�l. Ki a n�gy napos f�lhom�lyb�l, ami eddigi ittl�t�t jelentette. Kil�pett az utc�ra. A f�ny b�ntotta a szem�t, hunyorognia kellett, hogy meg ne vakuljon. Nem mintha sz�m�tot volna.

Az emberek csendesen n�zt�k poroszk�l�s�t, maguk k�z�tt �sv�nyt nyitva neki, majd m�g�tte �sszez�rva azt. A csendet csup�n k�t hang t�rte meg: a l�ncai csend�l�se, ahogy a porban l�pkedett �s a kiv�gz�st vezet� Kyel-pap hangja, aki b�neit olvasta fej�re.

Fell�pett a veszt�helyre, akaszt�f�val v�rt�k. A pap befejezte besz�dj�t, majd lel�pett onnan. A h�h�r lecsatoltatta r�la a l�ncokat. Csak a keze maradt g�zsba k�tve a h�ta m�g�tt.

A k�t�l al� l�pett. Nem �rdekelte, hogy mi fog t�rt�nni. Behunyta szemeit, hogy ne l�ssa a b�m�szkod� v�rosn�p arc�t, miel�tt meghal. Ink�bb valami kedves eml�ket keresett. Sok�ig nem tal�lt ilyet.

A h�h�r, aki talpig feket�ben volt, csukly�val a fej�n, nyak�ba akasztota a k�telet. �rdes volt, lenb�l font�k, s mivel t�bbsz�r kellett haszn�lni az elm�lt �vben, el�gg� foszladoz�ban volt. Neki m�g csak-csak el�g lesz.

Megvolt az eml�k, amire koncentr�lt. Amikor felvett�k a helyi orgyilkos kl�nba. Micsoda �r�m volt az. Alig tudott betelni mag�vbal, hogy v�gre olyat csin�l, amit szeret. Gyilkol. Ez volt a k�l�nbs�g az orgyilkos �s a h�h�r k�z�tt. Az el�bbi szeretetb�l, az ut�bbi k�nyszerb�l v�gezte muk�j�t.

A lehajthat�s fapall�, amin �llt, megny�lt alatta. A k�t�l megfesz�lt, s elroppantotta a g�g�j�t. Azonnal meghalt, alig �rzett valamit. De az utols� pilllanatban kinyitotta a szem�t, s �r�kre agy�ba �gett az, amit l�tott. Az emberek gy�l�lk�dd�, �r�mteli, kegyetlen arccal n�zt�k hal�l�t.