S�t�t volt, mikor kinyitotta a szem�t, �gy alig l�tott valamit. Mivel nem volt j� alv�, tudta, hogy ezut�n �gysem j�nne szem�re �lom, csak fetrengene az �gy�ban. Lekecmergett h�t a v�szonnal bevont szalmazs�kr�l amit alv�helyek�nt haszn�lt, s �tl�pdelt a f�rd�be. Megmosta elgy�t�rt arc�t, s kimosta szemeib�l az �lmot. Felsz�r�totta a vizet mag�r�l egy textile-t�r�lkz�vel.

Kicsit frissebbnek �rezv�n mag�t lend�letes l�ptekkel ment a kis �r�asztalhoz, �s meggy�jtott rajta egy s�rg�s viaszgyerty�t. A kan�c hamarj�ban l�ngra kapott �s vid�man �gett, halov�ny f�nnyel l�tva el az asztalt �s k�rny�k�t – �gy a szoba egy r�sz�t is.

Az ablakhoz l�pett ezut�n, let�pte a b�rh�rty�t, ami az id�j�r�s viszontags�gait�l v�dte, majd felh�zta a red�nyt egy madzag seg�ts�g�vel. Megszeml�lte a csendesen pihen� v�rost. Az utc�kon senki sem j�rk�lt, m�g a macsk�k sem ny�vogtak, egyed�l egy-egy kutya vakkant�sa t�rte meg a teljes csendet, amint fel-felmordultak, fel-felugattak a V�r�s Holdra. Hangos csahol�ssal adt�k azok tudt�ra, akik nem m�lyen �lmukba temetkezve pihentek, hogy ha minden ember alszik is, nekik ilyenkor is �beren kell �rizni�k gazd�juk h�z�t. A csendes v�ros megnyugtat� volt, sok�ig gy�ny�rk�d�tt benne.

�brenl�t�kben mindenki a Dal �nnnep�re k�sz�l�d�tt. Ilyenkor ugyanis b�rdok tucatjai lept�k el a v�rost, hogy megm�rettettessenek egy f�ggetlen d�ntn�k el�tt. A nyertes 20 aranyat nyerhetett. �m a versenyre nem volt k�nny� bejutni, nem hogy m�g es�lyesk�nt indulni. Intrika, gyilkoss�g �s sz�nlelt szerelem az, amit megk�vetelt. Na meg persze p�nz, ha van az embernek.

Morkal Hut – ahogyan sz�mos sorst�rsa – a verseny�rt utazott a v�rosba. Rem�lte nyerni fog, mivel sz�ps�gesen, f�let gy�ny�rk�dtet�n j�tszott kedvenc hangszer�n, a h�rf�n, de nem volt elhanyagolhat� lanttud�sa sem. Most volt ilyesfajta versenyen el�sz�r, nem tudta, mif�le l�p�sek vezetnek a v�gs� gy�zelemhez, ugyanis senki nem k�sz�tette fel r�, senki nem tan�totta meg neki.

Gondolataiba temetkezve l�pett el a nyitott ablakt�l, kicsit behajtotta. H�l�ing�t egyetlen mozdlattal kapta le mag�r�l �s az �jjeli fekhely�re dobta. Odal�pett a hatalmas ruh�sszekr�ny�hez, amit t�lgyf�b�l �ll�tottak �ssze egykoron, s kivette bel�le feh�r selyemingj�t, amit dr�ga p�nz�rt v�s�rolt h�rom napja a piacon. Levetette a gy�r�tt nadr�got is �s mivel alv�shoz nem viselt feh�rnem�t, el�sz�r azt �lt�tte fel. Ezt egy b�, piros sz�n� nadr�g k�vette. A t�lgyszekr�nyb�l kivette csizm�it, a kapc�t v�gigtekerte l�b�n,, majd felh�zta a csizm�t. Ezt�n v�ll�ra akasztotta a lantj�t, h�rf�ja kisebbfajta b�rtokban pihent az �gya mellett.

Maga a lant csod�latos munka volt. H�rjai j� min�s�g� anyagb�l k�sz�ltek, rugalmasak voltak, ugyanakkor er�sek is. A f�ja – t�k�letes, hib�tlan fajta f�b�l – gy�ny�r�, kicsit m�ly, �bl�s hangz�st k�lcs�nz�tt a hangszernek.

�vet csatolt fel, melynek sz�ne megegyezett az �jszakai �gbolt sz�n�vel. Azzal az arany csattal l�tt�k el k�sz�t�i, amit m�g kisgyermek kor�ban kapott apj�t�l. Ha ezt az �vet hordta, mindig esz�be jutott megboldogult �desapja, s mindig im�t mondott lelke �dv�ss�g��rt. Most sem volt m�sk�pp. A f�ld�n hever� pokr�cra t�rdelt, s r�vid, de meghat�, sz�vb�l sz�l� im�t mormolt apj��rt.

Im�ja v�gezt�vel felt�p�szkodott, majd ism�t az ablakhoz l�pett, kikukkantott rajta. �bredezett a hatalmas v�ros. H�ttal �llt a szob�j�ba vezet� bej�rati ajt�nak. Mintha egy gyenge fuvallatot �rzett volna v�gigszaladni a h�t�n. Most ugrott csak be neki, hogy nem is z�rta kulcsra �jszak�ra. Megperd�lt, hogy mulaszt�s�t p�tolja, de a f�lelemt�l mozdulni sem b�rt. Az ajt�ban egy idegen �llt, ny�lpusk�ja kez�ben. Az ismeretlen ruh�zat�nak – melyet voltak�ppen egy hatalmas k�peny �s a hozz� tartoz� csuklya alkotta – meghat�roz� sz�ne a fekete volt. De nem az a fajta fekete, amilyen a megnyugtat�, mozdulatlan �j�, hanem az a kellemetlen, m�r – m�r zavar� fajta. T�mad�ja csukly�j�t m�lyen arc�ba h�zta, �gy Hut nem l�tta el arca von�sait. Nem is nagyon t�rekedett. Mintha �rezte volna, hogy m�r nem lesz r� sz�ks�ge. Gyomr�ban kicsi sz�r�st �rzett, majd – minden bizonnyal a vessz�re kent m�reg hat�sak�nt – m�lyr�l j�v�, hideg, kib�rhatatlan f�jdalmat. Oda kapott volna, ha lett volna annyi ereje. Gyilkosa felkacagott, szemei azonban f�jdalmasan csillantak meg csukly�ja �rny�k�ban.

Morkal Hut �sszeesett, ekkora m�r alig volt eszm�let�n�l, l�t�s�ra v�r�s k�d ereszkedett, ami teljesen bet�lt�tte a l�t�ter�t. M�r nem volt ura a mozdulatainak. T�mad�ja pedig csak kacagott �s kacagott, ak�r egy holl� rikot�sa, mikor tal�l valamit, ami kedves moh� szem�nek. Szeme el�tti v�r�s k�d egyre s�r�s�d�tt, feketedett. Lelke m�r – m�r kil�pett test�b�l, ahogyan teste a hal�l fel� haladt. Utols� gondolata ez volt: Meggyilkoltattak h�t?