Egy ital t�rsas�g�ban eml�kezett vissza el�z� esti megismerked�s�kre, egy�ttl�t�kre.

Egy tavern�ban �lt, v�szonbevonat� sz�ken. Percek �ta szemezett a k�t asztallal od�bb �l� f�rfival. A n� f�lig �tl�tsz�, k�k selyemruh�t viselt, melynek alja m�g �lt�ben is a f�ldet s�rolta. A f�rfi l�that�an nemes volt. �jfekete v�szon fejk�t�je al�l egy-egy h�sz�n tincs bukkant el�, melyek kyr �s�kre utaltak. Ingje nem �rt le eg�sz csukl�j�ig, v�get �rt m�r a k�ny�kn�l, l�tni engedte sz�lk�s alkarj�nak izamit. Feketeb�r �v�n arany csat �s egy d�szes fegyverh�vely, melyben abbit rap�r lapult s csak a megfelel� alkalomra v�rt, hogy kipattanjon onnan. Nadr�gja szint�n �jsz�n fekete, v�ge bet�rve a b�r lovagl�csizm�ba. Jobb v�ll�ra s�t�tsz�rke, v�rv�r�s szeg�ly� k�penyt ter�tett, mely el�rulta v�v�st�lus�t mindenkinek, aki csak egy kicsit is kony�tott a bajv�v�shoz: den Aluid – a k�penyv�v�s m�v�szete.

A n� �gy gondolta, ideje l�pni. Felemelkedett �lt�b�l �s cs�p�j�t ringatva a f�rfi asztala fel� indult. Alig j�rhatott f�l�ton, mikor „mer� v�letlens�gb�l” neki�tk�z�tt egy l�that�lag r�szegnek, aki �ppen a tizen�t�dik adag p�link��rt indult volna a pultoshoz. Att�l f�ggetlen�l, hogy annak semmi oka nem lehetett a felh�borod�sra, m�gis, mint a sak�l, �v�lt�tt a n�re:

- Takarodj az utamb�l, redves kurva! – f�rmedt r�.

Sz�j�b�l csak �gy �radt a t�m�ny p�linkaszag. Rendesen becs�phetett. De ez nem volt indok. A n� mosolyogva l�tta, amint a f�rfi, kivel szemezett, felemelkedik �lt�b�l �s rap�rja kipattan h�vely�b�l. Megcsillant rajta a csill�ron lobog� gyerty�k gyatra f�nye. K�t viszonylag nagy l�p�ssel a r�szeg el�tt termett, rap�rj�t tork�nak szegezte, s ezen szavakkal h�vta p�rviadalra:

- �n, Naunal del Conrol, Xioto tartom�ny hercegi c�m�nek �r�k�se, nem t�rhetem a s�rt�st, ami e n�szem�lyen esett – ezzel f�lre�rthetetlen pillant�st vetett a n� fel�, aki, mert �gy akarta, elpirult.

A bajv�v� folytatta a kih�v�si monol�gj�t:

- Csak egyetlen m�dja van, hogy lemosd magadr�l a gyal�zatot: legy�z�l tisztess�ges p�rviadalban itt �s most, ember ember ellen, hal�lig! Adok k�t percet, hogy tal�lj magadnak valami fegyvert!

Ezzel elvette a hom�lyos tekintet� r�szeg torka el�l a fegyvert, majd a h�t�t mutatta neki, mikor a n�re mosolygott. Az viszonozta a gesztust. Hib�tlan, h�feh�r fogain vid�man csillogott a gyertyal�ng.

A v�rakoz�si id� lej�rt. S�ri csend borult a fogad�ra. Minden tekintet fel�j�k -no meg a p�rbaj ok�ra �s d�j�ra: a n�re- ir�nyult. A kyr bajv�v� megfordult, buggyos ingj�n kisim�tott k�t oda nem ill� r�ncot, majd ellenfel�re emelte tekintet�t. Felt�nt neki, hogy amaz valahonnan el�szedett egy csorba hossz�kardot. „Annyi bizony nem lesz el�g a t�l�l�shez, bar�tom” – gondolta a kyr, de nem sz�lt semmit. Tisztelgett, majd meghajolt, csak �ppen annyira, hogy ne szegje meg a szab�lyokat. Ellenfele m�lyen meghajolt. Mintha csak l�tta volna v�gzet�t, mintha csak a v�gzet el�tt hajolt volna meg.

A p�rbaj megkezd�d�tt. A kih�vott t�madott, ahogy karja �s magas alkoholszintje engedte. Term�szetesen egyetlen v�g�sa vagy d�f�se sem tal�lta el a kih�v�t, aki hol vigyorogva, hol nevetve t�ncolt el a gyenge t�mad�sok el�l. M�g arra is volt ideje, hogy egy �gyes, gyors h�traszalt�val felugorjon egy asztalra, ami �ppen �tban volt sz�m�ra. A r�szeg t�mad�sa �ppen a k�t l�ba k�z�tt has�tott az asztal sark�ba. „M�g a v�g�n eltal�l...” – gondolta – „Nem, ezt a sz�gyent nem engedhetem!” – ezzel � t�madott, mikor ellenfele ki akarta f�jni mag�t egy cs�ppet. �t apr�, de t�k�letesen pontos csukl�mozdulattal metszette le ellenfelei gombjait. Annak sz�vetingje sz�tbomlott, l�tni engedve a m�g�tte megb�v� sz�r�s s�rhasat. Elvigyorodott. Peng�je egy gyors suhint�s�val belemetszett ellenfele tork�ba f�jdalmas, de csup�n felsz�ni sebet ejtve. K�v�r v�rcsepp hullt a padl�ra. A s�ri csendben szinte hallani lehetett, amint sz�tcsattant a f�ld�n. A toroni-kyr bajv�v� ennyivel term�szetesen nem el�gedett meg. Nagy sebess�ggel sz�rt el�re, peng�nyi sz�les lyukat �tve ellenfele fegyvertart� k�zfej�n. A r�szeg fels�rt, csorba kardja hangosan csend�lt a padl�n, ahogy a f�ldre zuhant. A p�rbaj el�ntetett. K�t sz�r�s, �s m�ris k�t apr� lyuk keletkeztt a f�lr�szeg kih�vott test�n. Egyik a tork�ban, m�sik a sz�v�ben. Zs�kk�nt ter�lt el a f�ld�n, s mintegy var�zs�t�sre, mindenki �jra besz�lgetni kezdett, ott folytatva, ahol abbahagyt�k. Csup�n a tetem jelezte, hogy az im�nt hal�los p�rviadal folyt. Azt�n m�r az sem, mivel a fogad�s siet�sen eltakar�totta.

A kyr bajv�v� a n�re mosolygott. A fogad�t m�r egy�t hagyt�k el. Nem sokat besz�lgettek, csak addig, am�g el�rt�k azt a kisebb kast�lyt, ami a n� sz�ll�sak�nt funkcion�lt. Ennyi id� el�g volt a n� sz�m�ra arra, hogy mindent megtudjon a bajv�v�r�l, amit csak akart. Nem lesz neh�z megb�v�lni, hisz tartja mag�t a maradi, shadoni szab�lyzathoz: semmif�le mgikus t�rgy nincs n�la. T�k�letes.

- Itt telepedj le – utas�totta a n� a toronit, amint a legnagyobb szob�ba �rtek – Mindj�rt hozok egy �veg bort...

Ezzel kiindult a szob�b�l, de ahogy befordult az els� sarkon, n�h�ny m�sodpercre megtorpant. N�h�ny sz�t mormolt, n�h�ny ritu�lis k�zmozdulatot tett, ezzel egy apr� alapvar�zslatot, amivel �r�kre mag�hoz l�ncolta a f�rfi sz�v�t: b�b�j majd szerelmvar�zs. Nem lesz sz�ks�g arra az �veg borra.

K�nnyed l�ptekkel visszat�ncolt a szob�ba, ahol a f�rfivel tal�lta szemben mag�t. Hozz� igyekezett, majd egyetlen sz� n�lk�l megcs�kolta a n�t. Ezzel a n� egy m�sik m�gi�j�t is aktiv�lta: v�gyat az ut�n, hogy egy�tt legyen a n�vel. M�g egyszer megcs�kolta, imm�r szenved�lyesebben mint az el�z� alkalommal. Szenved�lyesebben, mint eddig ak�rkit, akit ismert.

A n� kigombolta a bajv�v� ingj�t. A selyem ruhadarab a f�ldre esett. F�lrerugt�k, nehogy m�r �tban legyen. A boszorka most l�tta meg igaz�n a toroni-kyr bajv�v� fels�test�t. T�k�letes. Ez a sz�, amivel legjobban lehetett jellemezni. Sz�lk�s karizom, kock�s has �s fejlett mellizom. Sehol egy csepp felesleg. „Nyilv�n a kardforgat�s napi k�t �r�nyi gyakorl�s�nak eredm�nye” – v�lekedett a n�. K�r �rte, sokra vihette volna.

Egyetlen apr� mozdulattal vetette le mag�r�l a ruh�t, ami alatt igen szeg�nyes fel�leteket takar� feh�rnem�t viselt. A bajv�v�t az �gyra l�kte, majd kigombolta �v�t, leh�zta r�la fekete nadr�gj�t, ami alatt nem t�l nagy als�nem�t tal�lt. Az is fekete volt, rajta v�r�s szivecsk�k. Tapint�sa alapj�n selyem.

Ell�pett a f�rfi mell�l �s erotikusan levetette mag�r�l a k�t darab feh�rnem�j�t is. Megkezd�d�tt az a fajta egy�ttl�t, amire a toroni oly r�g�ta v�gyott.

Kevesebb, mint negyed �ra kellett ahoz, hogy a boszorka elm�j�nek energi�t t�rol� k�pzeletbeli kelyhe tel�t�dj�k. Mosolygva fek�dt a f�rfi alatt, hossz� k�rmeit annak h�t�ba m�lyesztette �lvezet�ben. Annak h�t�n t�z apr� sebb�l v�kony v�rcs�k folyt.

Nem telt el ezut�n t�bb, mint �t perc, mikor a toroni eljutott arra a pontra, ahonnan m�r nem volt vissza�t. A boszorka m�r el�re meg�rezte ezt, ebben minden boszork�k anyja, a S�t�t �rn� is seg�tette. Elj�tt az id�. K�t sz�t mormolt, k�rmeit a kyr f�rfi lapock�iba v�jta, ezzel aktiv�lva a v�gs�, megsemmis�t� var�zst. Teste �g� katlann� v�ltozott, amib�l � term�szetesen nem �rzett semmit.

A f�rfi ann�l ink�bb. �lvezet helyett k�nhull�m �radt sz�t a test�ben, abb�l a biszonyos leg�rz�kenyebb pontb�l indulva. Hamarosan mozdulni sem tudott. Fel akart �v�lteni, de arc�n izmai m�r az �r�m griszam�ba merevedtek be.

Pr�b�lt ellen�llni a poklok t�ze �ltal okozott f�jdalomnak. Nem volt r� k�pes. Pr�b�lta kiz�rni mag�b�l. Csak feler�s�tette. Pr�b�lta nem figyelembe venni. Csak arra koncentr�lt. Ez nem term�szetes k�n volt: m�gia okozta. Ezek a vil�gi m�dszerek nem v�dtek ellene. Nem lehetett semmit tenni. �rezte, ahogy a k�n t�lhaladja azt a hat�rt, amit m�g kib�r. �s nem ez f�jt neki a legjobban, hanem az, hogy arc�r�l mindv�gig a vil�g legt�k�letesebb �r�m�nek grimasza n�zett szenved�sei okoz�j�ra: a csod�latos test� boszork�ra.

Feladta. Nem b�rta tov�bb ezt a mennyis�g� f�jdalmat, nem b�rta a harcot. El�jult. �rezte, ahogy a n� lel�ki mag�r�l. Ez volt az utols� �rz�se. M�r csak fej�ben v�lte hallani, hogy mekkor�t p�ffent. Azt�n elindult a s�kok k�z�tt, hogy elsz�moljon Tharrnak, isten�nek �let�vel s hal�l�val.